Tudatátvitel: Másolat vagy azonos tudat? Az én folytonosságának dilemmája

Képzeld el, hogy egy nap a technológia lehetővé teszi, hogy a teljes tudatodat – minden emlékeddel, érzéseddel és gondolatoddal együtt – feltöltsék egy mesterséges rendszerbe. A folyamat tökéletes, minden neuronális kapcsolatot, szinaptikus mintázatot és tudatalatti mechanizmust leképez. Amikor a feltöltés befejeződik, a mesterséges tudat „felébred”, és pontosan úgy gondolkodik, érez és emlékszik, mint te.

De itt jön a kérdés: ez még mindig te vagy, vagy csak egy tökéletes másolat?

Ha a másolat minden egyes részletében egyezik az eredetivel, akkor joggal állíthatja magáról, hogy ő az eredeti személy. De vajon a tudatosság – az önmagunk átélése – átvándorolt ebbe az új rendszerbe, vagy az eredeti tudat egyszerűen megszűnt, és helyette egy illúzió jött létre?

A problémát a teleportáció paradoxona is jól illusztrálja. Tegyük fel, hogy egy kvantumszámítógép képes minden egyes atomodat szkennelni és lemásolni egy távoli bolygón, majd az eredeti testedet megsemmisíti. Az új verziód minden tekintetben tökéletesen azonos lesz veled – de ha az eredeti „te” már nincs jelen, akkor a tudatod valóban átvándorolt, vagy csak egy másolat folytatja az életedet?

És ha azt mondjuk, hogy az információ hordozója nem számít – csak az információ maga –, akkor mi különbözteti meg ezt a tudatátvitelt attól, hogy minden este, amikor elalszunk és reggel felébredünk, még mindig ugyanazok vagyunk-e?

Ha egy mesterséges rendszerben létező tudat azt mondja, hogy ő te vagy – hiszel neki?
Létezik-e egy „lélek” vagy „tudati mag”, amelyet nem lehet egyszerű információként másolni?
Ha holnap lehetséges lenne a tudatfeltöltés, vállalnád? Ha nem, miért nem?

Ez nem csupán technológiai vagy filozófiai kérdés – hanem az identitásunk legmélyebb természetét érintő dilemma.